Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!
Hozzászólás: db
Szerző:

Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem jellemző. A szülők lettek tudatosabbak, vagy valóban több a veszély?

változó veszélyek?

A média hatása

„Körülbelül tíz perc sétára volt a lakásunktól az iskolám, ráadásul egy négysávos forgalmas út túloldalán. Mégis: másodikos voltam, amikor a szüleim már hagyták, hogy egyedül menjek. Most, hogy a lányom jövőre iskolába megy, megkérdeztem erről az anyámat. Azt mondta, ma már biztos nem hagyná, hogy egyedül menjek az iskolába” – mondja Erika. Aztán rögtön el is gondolkodik: vajon valósan több a veszély manapság, vagy csak a média mutatja így? „Nem tudom. Biztos mindkettő. Valahogy a közhangulat is rosszabb, de tényleg jóval többször hallani eltűnt gyerekekről és hasonló borzalmakról.”

„Hogy féltjük a gyerekünket, természetes dolog. De a féltés nem azonos a túlféltéssel. A szülők eltúlzó viselkedése mögött sokszor az áll, hogy hasonló élményt hoznak magukkal saját gyerekkorukból, követik az ismert mintát – mondja Katalin, aki gyerekpszichológus, és nevelési tanácsadóként is dolgozik. – Sokszor éppen azoktól a rossz élményektől akarják megvédeni a kicsiket, amiket ők maguk átéltek, hogy nem szerették őket vagy nem törődtek velük. Általában az egykéknél, vagy azoknál a gyerekeknél gyakoribb a túlféltés, akikre hosszú éveket vártak a szülők.”

Elmaradt tanulóidőszak

Nehezebben vállalnak felelősséget

Léteznek persze egészen extrém esetek is: Áron idén érettségizik. A szülei a gimnázium első éveiben el sem engedték osztálykirándulásra, majd az utolsó évben mégis igent mondtak a gyerek kérésére. A fiúk az osztályból beültek egy sörözőbe, a fiú kétségbeesetten hívta szüleit, hogy az osztálytársai alkoholt isznak, és ő csak szólni akar. De az is előfordult, hogy egy másik, szintén tinédzserkorban lévő lány egy hasonló osztálykirándulás alkalmával felhívta a szüleit, hogy nem tud vécére menni. A szülők nyomban autóba pattantak, és hazavitték a lányukat.

Mint ahogy túlféltik – igaz, egészen más okból – a ma 23 éves Kingát is. Édesanyja, hogy a lánya közelében legyen, annak idején még a munkahelyét is otthagyta, és a lánya gimnáziumában keresett alkalmi munkát. Az ügy egész más megítélés alá esik, ha tudjuk az előzményeket: a nő elvesztette az egyetlen fiát autóbalesetben. Kinga két évvel a bátyja halála után született.
„A megítélés valóban más, de a következményei nem annyira” – mondja Katalin. A túlféltett gyerekek felnőttkorukban nehezen tudnak alkalmazkodni, nehezen vállalnak felelősséget és az akaratukat is nehezebben érvényesítik.
Ezek főleg az emberi kapcsolataikban okozhatnak problémákat: a túlféltett gyerek felnőttként nem a kölcsönösségre és az egyenrangúságra törekszik, hanem sokszor valamilyen módon profitálni akar a másik félből.  És miközben – mondja a szakember – a hétköznapok során mindenkinek meg kell küzdeni kisebb-nagyobb dolgokkal (az erre való képességet pedig még kis korban családban, otthon, az óvodában, a játszótéren sajátítjuk el), a túlféltett gyerek életéből kimarad ez a „tanulóidőszak”. Így később sem tud majd kiállni önmagáért, egyszerűen azért, mert nem tanulta meg, hogyan kell.

szorongás

Nem tanulnak meg dönteni

Hogy a túlságosan féltett és burokban tartott gyerekek felnőve szorongva tekintenek jövőjükre, többek között egy brit kutatás is bizonyítja: a Children’s Society kutatásából az derül ki, hogy a „választás lehetősége” és a család befolyásolja leginkább a boldogságot. A megkérdezett 8–15 éves gyerekek az egészséget a jóléthez szükséges tényezők listájának harmadik helyére sorolták. Minden nyolcadik fájlalta az önállóság hiányát, vagyis azt, hogy nem engednek neki önállóan elvégezni dolgokat, illetve döntéseket hozni. A 8–11 éves gyerekek kilenc százalékának az nem tetszett, hogy kevés választási lehetőség adódik életükben. Ugyanezt a 12–15 éves korosztályban 16 százalék nehezményezte.

A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy később vesztes helyzetbe kerülhetnek azok a gyerekek, akiknek nem biztosítják a felelősség vállalását. Amikor a túlféltett gyerekek továbbtanulnak vagy kikerülnek a felnőtt életbe, az első időszakot azzal kell tölteniük, hogy ámokfutóként próbálják behozni mindazt, amit az önállósodás terén elmulasztottak. Ezért történik az, hogy az első évben olyan sokan elbuknak, vagy nagyon nehezen tudnak talpon maradni.

címkék:

Szerző:

Kapcsolódó cikkek
Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!

Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem...

bővebben
Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?

2019. április 23., kedd Lélekmentor Hozzászólás: 0 db Szerző: Szeretet világa A gyűlölet is démon, amely hatalmat nyerhet az ember felett, és még azt is elnyomhatja benne, ami jó. A gyűlölet vezérelte ember önmagát mérgezi meg, és bár lehetőségeihez mérten árthat a...

bővebben
A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmust az i. e. 6. századtól, a történelmi Buddha Gautama Sziddhártha megszületésétől számítják. Ezzel a buddhizmus az egyik legősibb, ma is gyakorolt vallás, több mint 300 millió követővel szerte a világban, ezért kimondhatjuk, ez a legnagyobb világvallás....

bővebben
Blogértesítő

Kérj értesítőt a legfrissebb cikkek megjelenéséről!

Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?
{„dynamic”:true,”content”:”post_date”,”settings”:{„before”:” „,”after”:” „,”date_format”:”custom”,”custom_date_format”:”Y. F d., l”}}
{„dynamic”:true,”content”:”post_categories”,”settings”:{„before”:” „,”after”:” „,”link_to_term_page”:”on”,”separator”:” | „,”category_type”:”category”}}
{„dynamic”:true,”content”:”post_comment_count”,”settings”:{„before”:” Hozz\u00e1sz\u00f3l\u00e1s: „,”after”:” db „,”link_to_comments_page”:”on”}}
{„dynamic”:true,”content”:”post_author”,”settings”:{„before”:” Szerz\u0151: „,”after”:” „,”name_format”:”display_name”,”link”:”on”,”link_destination”:”author_archive”}}

A gyűlölet is démon, amely hatalmat nyerhet az ember felett, és még azt is elnyomhatja benne, ami jó. A gyűlölet vezérelte ember önmagát mérgezi meg, és bár lehetőségeihez mérten árthat a másiknak, mégis elsősorban a saját lelkében végez rombolást.

a gyűlölet „logikája”

Fölösleges érvek

A gyűlöletet fel lehet ismerni szóhasználatáról, indulatáról, egzaltáltságáról. A gyűlölet lemond arról a törekvésről, hogy megismerje, megértse a másikat, nem kíván árnyalt lenni, tehát nyitottságát felfüggeszti. A gyűlölet lényege, hogy a másik ne is legyen. De ne csupán a társaságában, hanem úgy általában, és ha lehet, akkor sehol ne legyen. A gyűlölet, mivel nem megismerés, hanem negatív szándék, nem érvel, hanem ürügyeket keres. Minden, amit a másik tesz, gondol, szól, az rossz. Teheti mindennek az ellenkezőjét, az is rossz, mert ő teszi. A másikban nincs semmi jó, minden lépése csak újabb bizonyíték hitványságára. Ez a gyűlölet logikája. Jóindulatú emberek gyakorta elkövetik a hibát, hogy érvelnek a gyűlölettel szemben. Azt gondolják, hogy a gyűlölet képes gondolkozni, véleményét árnyalni. A gyűlölet azonban mindehhez gyenge, és már rég átadta magát érzéseinek, elfogultságának, ezért már maga sem észleli, amikor hamisít. A gyűlöletnek ugyanis természetéből fakadóan szüksége van a hamisításra. Nincs ember a földön, aki csak jó, vagy csak rossz lenne. A gyűlölet mégis csak rossznak akarja látni és láttatni a másikat, ez pedig hamisítás és torzítás nélkül nem megy. Be kell sároznia, le kell rántania, el kell vitatnia az erényeit, meg kell rágalmaznia, indulatból vagy tudatosan félre kell magyaráznia a másik tetteit. 

önigazolás

A szándék elsőbbsége

A gyűlölet minél inkább tombol, annál inkább elveszíti a józanságát, annál radikálisabb, annál több tévedést követ el. A tévedés azonban csak fokozza dühét, mert ha szembesítik azzal, hogy rosszul látja a helyzetet, téved, csúsztat, az számára megszégyenülés, ami miatt megint áldozatát okolja, és tehetetlennek érzi magát, hiszen nem ér célba. Mivel a gyűlölet nem megismerni akarja a másikat, hanem eltaposni, ezért vádakat fogalmaz meg. Ha a vádakat meg is lehetne cáfolni egyenként, akkor sem változna semmi, mert a szándék van előbb, és utána jön a módszer, az eszköz. Minden megcáfolt vádra jut tíz újabb. A vád amúgy is csak álca, mert a gyűlölködő nem akarja vállalni, hogy ő pusztán gyűlöl, a gyűlöletét objektív és igaz köntösbe akarja bújtatni. Igazolni akarja elfogultságát – ha nem is maga előtt, de a világ előtt mindenképpen. Azt szeretné, ha mindenki úgy látná a gyűlölt személyt, mint ő. A gyűlölet odáig fajulhat, hogy már azokra is haragszik, akik nem osztják az ő gyűlöletét, és nem gyűlölnivalót látnak a másikban. Az, hogy ki hogyan gyűlöl, erősen jellemzi emberi minőségét, és hatalmi helyzetét. Józsi bácsi megmérgezi a szomszéd tehenét, a doktor úr megfúrja fiatalabb kollégájának előléptetését, a történész epés kritikát ír riválisának könyvéről, és annak minden érdemét elvitatja, az SS-Brigadeführer haragosát koncentrációs táborba viteti.

 

gyógyíthatatlan

A gyűlölet negatív szerelem

A gyűlölet lehet közönséges, vagy kifinomult. Minél elegánsabb és kifinomultabb, annál rejtettebb, annál fondorlatosabb, ám mindez a lényegen nem változtat. A gyűlölet a másikat „megfojtani” akarja, létét kiiktatni, ellehetetleníteni. Mondhatjuk valaki mentségére, hogy csupán a gyűlölet beszél belőle, de véssük észbe: az a mérték, amennyire valaki átadja magát a gyűlöletnek, elveszítve a kontrollt, és a szóhasználat, a viselkedés abból az emberből születik, őt jellemzi, és nem lehet a gyűlöletre fogni csupán. Nehéz egy intelligens, kifinomult, arisztokratikus emberről feltételezni, hogy ha gyűlöl valakit, akkor közönséges útszéli stílusban fog megnyilatkozni, elveszítve méltóságát is. A gyűlölet párbeszédképtelen, és minél nyíltabb, annál inkább belekormányozza magát egy olyan végletes helyzetbe, amelyből már nincs számára visszaút. Elég elgondolni a jelenetet, ahogy a gyűlölködő az érvek hatására a fejéhez kap, és azt mondja beismerőn: „tévedtem”. Abszurd gondolat, ez könnyedén belátható.  Ha tehát felismerjük a gyűlölet arcát, hangját, stílusát, akkor nyugodtan beismerhetjük, hogy kívülről nem gyógyítható, legfeljebb az idő enyhítheti a tüneteket. Minden ellenvetés, győzködés, gúny, visszavágás csak életben tartja a gyűlöletet, meghosszabbítja, mert minden helyzet, amely a gyűlöletet megnyilatkozásra készteti, igazolja a létét saját maga számára, és táplálja, mert kedvenc témájáról beszélhet, arról, akit gyűlöl. A gyűlölet tehát negatív szerelem, mert állandóan keresi az alkalmat, hogy választottjáról szólhasson.

 

Végül pedig azt is észben kell tartani, hogy a gyűlölet méreg, és azt is mérgezi, aki érintkezik vele. A gyűlölködő ugyanis annyira kivetkőzhet humánumából, hogy akár meg is rendítheti a normális emberek hitét, természetes bizalmát, akár elszenvedői, akár nézői.

{„dynamic”:true,”content”:”post_tags”,”settings”:{„before”:”c\u00edmk\u00e9k: „,”after”:””,”link_to_term_page”:”on”,”separator”:” |”,”category_type”:”post_tag”}}

Szerző:

{„dynamic”:true,”content”:”post_author”,”settings”:{„before”:””,”after”:””,”name_format”:”display_name”,”link”:”on”,”link_destination”:”author_archive”}}
{„dynamic”:true,”content”:”post_author”,”settings”:{„before”:””,”after”:””,”name_format”:”nickname”,”link”:”on”,”link_destination”:”author_archive”}}
{„dynamic”:true,”content”:”post_author_bio”,”settings”:{„before”:””,”after”:””}}
Kapcsolódó cikkek
{„dynamic”:true,”content”:”post_categories”,”settings”:{„before”:””,”after”:””,”link_to_term_page”:”on”,”separator”:” | „,”category_type”:”category”}}
Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!

Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem...

bővebben
Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?

2019. április 23., kedd Lélekmentor Hozzászólás: 0 db Szerző: Szeretet világa A gyűlölet is démon, amely hatalmat nyerhet az ember felett, és még azt is elnyomhatja benne, ami jó. A gyűlölet vezérelte ember önmagát mérgezi meg, és bár lehetőségeihez mérten árthat a...

bővebben
A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmust az i. e. 6. századtól, a történelmi Buddha Gautama Sziddhártha megszületésétől számítják. Ezzel a buddhizmus az egyik legősibb, ma is gyakorolt vallás, több mint 300 millió követővel szerte a világban, ezért kimondhatjuk, ez a legnagyobb világvallás....

bővebben
Blogértesítő

Kérj értesítőt a legfrissebb cikkek megjelenéséről!

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről
Hozzászólás: db
Szerző:

A buddhizmust az i. e. 6. századtól, a történelmi Buddha Gautama Sziddhártha megszületésétől számítják. Ezzel a buddhizmus az egyik legősibb, ma is gyakorolt vallás, több mint 300 millió követővel szerte a világban, ezért kimondhatjuk, ez a legnagyobb világvallás. India északi részéről indult el a tan és meghódította Közép-, Kelet- és Délkelet-Ázsiát, és érintette a teljes ázsiai kontinenst. A buddhizmus története során három ág alakult ki: a théraváda, a mahájána és a vadzsrajána. Ezek az ágak hosszabb-rövidebb ideig maradtak fent.

Buddha tanításai

Út a megvilágosodáshoz

A buddhista hívek Buddha tanításait követték, aki kiemelkedő történelmi személy volt 2500 évvel ezelőtt. Saját kitartásából és erejéből a meditációs gyakorlatok használatával jutott el a megvilágosodáshoz. Buddha azt tanítja, nem a hit vagy valamilyen ideológia felhasználásával jutunk el a megvilágosodáshoz, hanem a tettel, az emberi erőfeszítéssel. Azt tanítja, a szenvedésünket önmagunk idézzük elő a tudatlanságunk és a mohóságunk miatt, életünk pedig akkor fordul jobbá, örömtelibbé, ha önzetlenek, igazságosak, bölcsek és együttérzőbbek leszünk minden élőlény felé.

Szemléletváltás

A buddhizmus útján

A buddhizmus útját járva /gyakorolva/, tisztábban látjuk az utat és a világot. Más képet alkotunk a valóságról, s mindezt úgy érhetjük el, ha szemléletet váltunk az életről. A változás nem odakint a külvilágban alakul ki, hanem a belső látásunkban. Buddha a tanításaiban megmutatja az utat, amely a békéhez és az egyén belső szabadságához vezet. Buddha mindig a lét örömét dicsérte, anyagi és a szellemi dolgokat, amelyek fontosságát mindig kiemelte, de a szenvedésre is rámutatott. Az életben a jó és a rossz mindig együtt jár, ezért élünk duális világban. Buddha örömtelinek nevezte azokat a dolgokat, amelyeket hosszútávon lehetett csinálni vagy fenntartani, de azokat is, amelyek boldogságot adnak önmagunknak vagy másoknak. Megtapasztalta és tanította a belső béke, a pozitív gondolkodást, a mérhetetlen szeretet és az öröm teljes kifejlesztését. Ehhez meditációs technikákat talált ki és azokat alkalmazta, tanította. Jelenleg is ez a a meditáció a buddhizmus legerősebb fejlődési technikája. Napjainkban is sok buddhista és spirituális tanító tart különböző meditációs képzéseket, s bár különböznek egymástól, de mindegyikük elfogadja és betartja az ősi Buddha alaptanait.

Tipp:

A Buddhizmus hívői több helyen szerezhetik be a vallás gyakorlásához szükséges Buddhista kellékek-et. Az Arany Buddha webáruház autentikus Tibeti és nepáli termékek tökéletes lelőhelye.

A gyakorlás legfontosabb módszerei a vizualizáció és a mantrázás. A vizualizáció a megvilágosodott tudatot megtestesítő istenségek-bódhiszattvák képzeleti megjelenítését jelenti az energiáikra jellemző hangok (mantrák) segítségével. Az istenségeken való meditálás, magasabb szinten pedig a velük való tudati egybeolvadás segít abban, hogy ugyanezeket a megvilágosodott jellemvonásokat önmagunkban is létrehozzuk.

címkék:

Szerző:

Kapcsolódó cikkek
Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!

Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem...

bővebben
Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?

2019. április 23., kedd Lélekmentor Hozzászólás: 0 db Szerző: Szeretet világa A gyűlölet is démon, amely hatalmat nyerhet az ember felett, és még azt is elnyomhatja benne, ami jó. A gyűlölet vezérelte ember önmagát mérgezi meg, és bár lehetőségeihez mérten árthat a...

bővebben
A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmust az i. e. 6. századtól, a történelmi Buddha Gautama Sziddhártha megszületésétől számítják. Ezzel a buddhizmus az egyik legősibb, ma is gyakorolt vallás, több mint 300 millió követővel szerte a világban, ezért kimondhatjuk, ez a legnagyobb világvallás....

bővebben
Blogértesítő

Kérj értesítőt a legfrissebb cikkek megjelenéséről!

Tabu-e a halál?

Tabu-e a halál?

Tabu-e a halál?

1. rész

Hozzászólás: db
Szerző:

Az elmúlás ténye tudatunk legporosabb zugába került, a privát szféra olyan szegletébe, mely szégyellnivaló, szalonképtelen, s szinte követeli magának a közhellyé degradálást. A sajtó szalagcímei formanyomtatványokra emlékeztető sablonokkal tájékoztatnak a halálról, olvashatunk tragikus hirtelenséggel, vagy hosszú betegség után elhunyt közszereplőkről, terrorcselekmények, természeti katasztrófák áldozatairól, a televízió hatásvadász elemeinek köszönhetően pedig az individuum elmosódik, eltörpül a szenzáció mögött. A hírek egy pillanatra talán megdöbbentenek bennünket, ám többnyire csak annyit mondunk: nahát, s közben befejezzük a vacsoránkat. Ekképpen költözik be a halál az otthonainkba, személyessége azonban paradox módon perifériára kerül, elrejtve a modern társadalmak tudatalattijában.

Tanatológia

Halál = félelem és iszony

A civilizált kor civilizált embere nem tudja befogadni a halált, fél és iszonyodik tőle, tudományos-technicista racionalizmusa elutasítja, irracionalizmusa pedig beleborzad. Hiába utópisztikus kórházai, technikái a mesterséges életben tartásra, vagy épp tömeghalál előidézésére, az életet természetes módon lezáró halál gondolata elidegenedett korunk társadalmától. Ez a társadalom termeli ki végül a popcorn-embertípust, aki elájul egy tűszúrástól, ám a multiplexek biztonságából élvezettel bámulja a gyilkolást.

De valóban tabu-e a halál? Lehet-e tabunak nevezni valamit, amiről sokan beszélnek, s az utóbbi évtizedek számos szociológiai és történelmi tanulmánya foglalkozik vele, nem is beszélve a ma oly divatos pszichológiáról? Csak annyi tűnik bizonyosnak, hogy a halált egyik civilizáció sem tudta megközelíteni, ahogyan kikerülni sem, ám a 20. század második fele kétségtelenül új viszonyt alakított ki vele szemben.

A tanatológia mai gyakorlata a hárítás; az ember tisztában van saját eljövendő halálával, de élni csak úgy képes, ha mindennapjaiból elhessenti e kellemetlen tényt. A tárgyalási mód megváltozott, hűvös távolságtartás váltotta fel az előző század romantikus ékesszólását; párbajban meghalni a becsületért, vagy belehalni szerelmi bánatba mára jobb esetben is csak regényből ismert fogalmak. „Meghalni a kisujja hegyéért, talán. De érette, úgy, ahogy van, […] harminc éven át, mindennap egy keveset?” – írja Márai a második világháború idején, elmélázva az ábrándos, tébolyult szerelmen, majd rögvest kijózanodva annak realitásán.

A legnemesebb halál persze a hősi halál maradt, csatamezőn, a hazáért, s Európa patrióta hevülete az első világháború előtt érte el tetőpontját, ám a Verdunnél elesettek közül százötvenezren maradtak temetetlenül a csatamezőn, a hullaszag pedig egy időre mindenkit kijózanított a hősi halál romantikájából. Valóban rövid idő volt ez, a gyilkos, felsőbbrendű eszmékért hamarosan újra érdemes volt ölni és halni, ám a fasiszta és kommunista haláltáborok után a nagyratörő eszmékből pusztán tömegsír maradt, s a halál ismét kibújt az értelmezés alól. Az emberi élet csak a megszelídített, ipari civilizáció polgárai számára értékelődött fel; a modern társadalmakban a jelenkor nem más, mint a humanizáció legfelsőbb stádiuma, s mindez az individuális lét öntörvényűségét tételezi, de egyedül az ismeretlen másik halála, az elvont és távoli halál simul csak bele azon tudásunkba, hogy minden ember halandó.

A szekunder világ

Létezik-e élet a halál után?

Az érzelmi otthonosság is szekunder világba került, a születéshez hasonlóan a haldoklás, a halál is tapintatos csöndben, a színfalak mögött zajlik – a kórházak és az orvostudomány megnyugtató jelenléte jóval vonzóbb, mint a meghitt, ám bizonytalan privát szféra. A nők munkába állásával a mai családok képtelenek az otthoni ápolás feladatainak ellátására, de a praktikus okoknál is nyomatékosabban jeleneik meg az a fajta gondolkodásmód és lelki beállítottság, melyek predesztinálják korunk emberét a személytelen, kórházi halálra.

Otthon meghalni ma már túlságosan extrém, túl valóságos, így semmiképp sem ajánlott annak, aki nem akarja felrúgni megszokott élete hétköznapi rítusait. A közhelyek igazak, a halállal szemben mindenki magára marad, vagy a halál is csak az élet része, mégis lehangoló, hogy meghalni csupán egy szürke pillanat a színes történet végén, a meghalással szembenézni pedig nehezebb, mint valaha. Marad az Istenhit, már ha marad, ellenkező esetben a haranggörbe csúcsáról szoronghat a bizonytalan.

„Mindegy, hogy van-e Isten, vagy nincs, mert olyan, mintha nem volna” – mondja Kukorelly Endre, s ezzel plasztikusan világít rá a szekularizált társadalmak megváltozott attitűdjeinek egyik kínos faktorára. Malinowski szerint a halál a vallásos hit fő forrása, előidézve az egzisztenciális szorongást, félelmet az ismeretlentől. Leming hasonlóképp vélekedik – a vallás váltja ki a halál miatti szorongás élményét, majd az általa kiváltott szorongást enyhíti. Az ateista halálkép továbbmegy a materialista megközelítésen, míg az anyagelvűség jegyében a test elenyészik és a szellem nem él tovább, az ateisták egyértelműen tagadják a legfelsőbb létezését; posztmodern filozófia ez, egyfajta hit abban, hogy nincs Isten.

A transzcendens Istenhit vallástól függetlenül hirdeti a lélek halál utáni továbbélésének dogmáját, s bár a materialista világkép szemléletmódja új mintát próbál nyújtani, a mai társadalom ezt mégsem képes megemészteni, befogadni.

Temetés

Az élet utolsó fázisa

A halál záróakkordja a temetés, az élet rituális tagolásának utolsó felvonása. Míg azonban a keresztelők, esküvők mámoros töltete csupán díszleteiben változott, addig a temetéseket feszélyezett önuralom itatja át, tapintható mesterkéltség és személytelen részvét. Kinek ne jutott volna már eszébe, hogyan úszhatná meg a végső búcsút egy kellemetlen nagynénitől? Ha pedig sikerrel járt és gyáván elmulasztotta a kötelező táncot, lelkiismerete szemráhányását gyorsan váltotta fel a mindent átható megkönnyebbülés. A ravatalon fekvő elhunyt látványa elborzaszt és generális félelmet kelt, összeegyeztethetetlen egykori valójával. A régi idők gyászpompája megfakult, csakúgy, mint az áhítat – temetésre járni ma már nem esemény.

És jött végül a hamvasztás, az egyházak és fakultatív haladók mintegy hetvenéves harcának végterméke, mint sarokkő a halállal szemben megváltozott attitűdökben. „A halotthamvasztás szükségéről nem lehet, nem is kell ujat mondani. Az unalomig, az idegessé tevésig s ezzel a cselekvésre való elhatározásig kell az emberek szájába rágni, hogy a temetés baromi időknek baromi maradványa, s a hamvasztás az egyetlen temető mód mely kegyelmes ugy a halott, mint a megmaradottak iránt” – írja Ignotus a Hamvasztás című lapban, s hasonlóképp vélekedik Jászai Mari is: „Haladjunk már! Hiszen a halottak földbekaparása nem kultúrnéphez illő temetkezés!” Ám a 19. század vége óta kialakult hamvasztás körüli parázs vitákban jócskán akadtak olyanok is, akik az ellentábort képviselték. Cholnoky Viktor bájos iróniával fogalmazza meg 1905-ben a forradalmi újítás tervének lényegét, miszerint „lesz hullaégetőházunk, és magyar gyártmányul is meg fognak jelenni azok az apró kis szelencék, amelyek révén az ember összetévesztheti anyósa hamvait a szódabikarbónával. És le lesznek bagózva azok a pesszimisták, akik azt merték állítani, hogy Magyarországon nem úgy pusztul el mindenki, ahogy akar.” A pusztulási szabadságra azonban jócskán várni kellett, az első krematórium csak 1951-ben épült föl Debrecenben.

Nos, miért a tanatológia?

„Miről írjon a hipochonder? A betegségről. Hát a gyáva? A halálról.” – írja Lakner Judit, adekvát érzékenységgel tapintva a lényegre.

A sarokkövek mindig izgalmasak, a csontig ható rémületet feldolgozni pedig csak úgy lehet, ha szembemegyünk vele.

címkék:

Szerző:

Kapcsolódó cikkek
Ne féltsd annyira!

Ne féltsd annyira!

Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem...

bővebben
Miért gyűlölsz?

Miért gyűlölsz?

2019. április 23., kedd Lélekmentor Hozzászólás: 0 db Szerző: Szeretet világa A gyűlölet is démon, amely hatalmat nyerhet az ember felett, és még azt is elnyomhatja benne, ami jó. A gyűlölet vezérelte ember önmagát mérgezi meg, és bár lehetőségeihez mérten árthat a...

bővebben
A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmus kialakulása és Buddha szemlélete az életről

A buddhizmust az i. e. 6. századtól, a történelmi Buddha Gautama Sziddhártha megszületésétől számítják. Ezzel a buddhizmus az egyik legősibb, ma is gyakorolt vallás, több mint 300 millió követővel szerte a világban, ezért kimondhatjuk, ez a legnagyobb világvallás....

bővebben
Blogértesítő

Kérj értesítőt a legfrissebb cikkek megjelenéséről!