Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem...
Ne féltsd annyira!
Hozzászólás: db
Szerző:
Amíg a ma harmincas- negyvenes éveikben járóknak teljesen természetes volt, hogy már alsós kisiskolás korukban egyedül mennek haza, hogy iskola után bandáznak valahol a közelben, leugranak a közeli cukrászdába, vagy egyedül átmennek a barátaikhoz, ma ez egyáltalán nem jellemző. A szülők lettek tudatosabbak, vagy valóban több a veszély?
változó veszélyek?
A média hatása
„Körülbelül tíz perc sétára volt a lakásunktól az iskolám, ráadásul egy négysávos forgalmas út túloldalán. Mégis: másodikos voltam, amikor a szüleim már hagyták, hogy egyedül menjek. Most, hogy a lányom jövőre iskolába megy, megkérdeztem erről az anyámat. Azt mondta, ma már biztos nem hagyná, hogy egyedül menjek az iskolába” – mondja Erika. Aztán rögtön el is gondolkodik: vajon valósan több a veszély manapság, vagy csak a média mutatja így? „Nem tudom. Biztos mindkettő. Valahogy a közhangulat is rosszabb, de tényleg jóval többször hallani eltűnt gyerekekről és hasonló borzalmakról.”
„Hogy féltjük a gyerekünket, természetes dolog. De a féltés nem azonos a túlféltéssel. A szülők eltúlzó viselkedése mögött sokszor az áll, hogy hasonló élményt hoznak magukkal saját gyerekkorukból, követik az ismert mintát – mondja Katalin, aki gyerekpszichológus, és nevelési tanácsadóként is dolgozik. – Sokszor éppen azoktól a rossz élményektől akarják megvédeni a kicsiket, amiket ők maguk átéltek, hogy nem szerették őket vagy nem törődtek velük. Általában az egykéknél, vagy azoknál a gyerekeknél gyakoribb a túlféltés, akikre hosszú éveket vártak a szülők.”
Elmaradt tanulóidőszak
Nehezebben vállalnak felelősséget
Léteznek persze egészen extrém esetek is: Áron idén érettségizik. A szülei a gimnázium első éveiben el sem engedték osztálykirándulásra, majd az utolsó évben mégis igent mondtak a gyerek kérésére. A fiúk az osztályból beültek egy sörözőbe, a fiú kétségbeesetten hívta szüleit, hogy az osztálytársai alkoholt isznak, és ő csak szólni akar. De az is előfordult, hogy egy másik, szintén tinédzserkorban lévő lány egy hasonló osztálykirándulás alkalmával felhívta a szüleit, hogy nem tud vécére menni. A szülők nyomban autóba pattantak, és hazavitték a lányukat.
Mint ahogy túlféltik – igaz, egészen más okból – a ma 23 éves Kingát is. Édesanyja, hogy a lánya közelében legyen, annak idején még a munkahelyét is otthagyta, és a lánya gimnáziumában keresett alkalmi munkát. Az ügy egész más megítélés alá esik, ha tudjuk az előzményeket: a nő elvesztette az egyetlen fiát autóbalesetben. Kinga két évvel a bátyja halála után született.
„A megítélés valóban más, de a következményei nem annyira” – mondja Katalin. A túlféltett gyerekek felnőttkorukban nehezen tudnak alkalmazkodni, nehezen vállalnak felelősséget és az akaratukat is nehezebben érvényesítik.
Ezek főleg az emberi kapcsolataikban okozhatnak problémákat: a túlféltett gyerek felnőttként nem a kölcsönösségre és az egyenrangúságra törekszik, hanem sokszor valamilyen módon profitálni akar a másik félből. És miközben – mondja a szakember – a hétköznapok során mindenkinek meg kell küzdeni kisebb-nagyobb dolgokkal (az erre való képességet pedig még kis korban családban, otthon, az óvodában, a játszótéren sajátítjuk el), a túlféltett gyerek életéből kimarad ez a „tanulóidőszak”. Így később sem tud majd kiállni önmagáért, egyszerűen azért, mert nem tanulta meg, hogyan kell.
szorongás
Nem tanulnak meg dönteni
Hogy a túlságosan féltett és burokban tartott gyerekek felnőve szorongva tekintenek jövőjükre, többek között egy brit kutatás is bizonyítja: a Children’s Society kutatásából az derül ki, hogy a „választás lehetősége” és a család befolyásolja leginkább a boldogságot. A megkérdezett 8–15 éves gyerekek az egészséget a jóléthez szükséges tényezők listájának harmadik helyére sorolták. Minden nyolcadik fájlalta az önállóság hiányát, vagyis azt, hogy nem engednek neki önállóan elvégezni dolgokat, illetve döntéseket hozni. A 8–11 éves gyerekek kilenc százalékának az nem tetszett, hogy kevés választási lehetőség adódik életükben. Ugyanezt a 12–15 éves korosztályban 16 százalék nehezményezte.
A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy később vesztes helyzetbe kerülhetnek azok a gyerekek, akiknek nem biztosítják a felelősség vállalását. Amikor a túlféltett gyerekek továbbtanulnak vagy kikerülnek a felnőtt életbe, az első időszakot azzal kell tölteniük, hogy ámokfutóként próbálják behozni mindazt, amit az önállósodás terén elmulasztottak. Ezért történik az, hogy az első évben olyan sokan elbuknak, vagy nagyon nehezen tudnak talpon maradni.
címkék:
Szerző:
Kapcsolódó cikkek
Ne féltsd annyira!
bővebben
Túlfogyasztás
A Global Footprint Network minden évben nyilvánosságra hozza a Túlfogyasztás Világnapjának aktuális dátumát, amely tavaly augusztus 1-jére esett – az év hátralévő részében a Föld csupán „hitelezte” az erőforrásait az emberiség számára. Idén először viszont arra is...
85 éves Jane Goodall, a környezetvédelem királynője
A világhírű brit biológusnő több évtizede a főemlősök legismertebb kutatója a Földön.A viselkedéskutató Antropológus, biológus, etológus Jane Goodall Londonban született 1934. április 3-án, és gyermekkorától kezdve élénken érdeklődött a főemlősök iránt. A brit...
Legutóbbi hozzászólások